Tömeges igény sose volt az Adaptív Védelem programra, mégis futtatták – leginkább pr-akcióként. Ám a tragikus kézigránát-baleset azt bizonyítja, hogy ez hibás politikai döntés volt – súlyos következményekkel. Sok még a nyitott kérdés, nagy a sunnyogás.
Hirdetés
Folyik a vizsgálat, és indult egy nyomozás is az újdörögdi gyakorlótéren történt súlyos baleset ügyében, amikor is egy kormánytisztviselő hölgy kezében éles kézigránát robbant, emiatt elvesztette mindkét kezét. A tragikus eset ellenére sem Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, sem Vidoven Árpád illetékes államtitkár nem mond le, és folytatódik a tisztviselőknek szóló önkéntes harcászati program is.
„Amíg nem tudjuk mi történt, nem tudjuk megmondani kinek van felelőssége” – válaszolta a vizsgálatokat említve Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter minap a kormányinfón a HVG kérdésére, noha mi nem a jogi felelősségre céloztunk, hanem arra, hogy a honvédelmi miniszter vagy parlamenti államtitkára vállal-e az esetért politikai felelősséget és lemond-e – volt rá több napjuk, nem tették.
A baleset március 21-én történt, de aznap a Honvédelmi Minisztérium csak egy rövid közleményt adott ki, hogy „ketten megsérültek a Magyar Honvédség újdörögdi gyakorlóterén”. Másnap közölték, hogy „éles kézigránáttal végrehajtott dobógyakorlat során felrobbant a gránát” egy kormánytisztviselő kezében, akinek mindkét kezét amputálni kellett. A másik, könnyebb sérült a mellette álló kiképző katona volt.
A szaktárca azóta sem közölt ennél többet, így a sajtó próbálta felderíteni az ügyet, a sajtó kérdéseire árult el további részleteket a Miniszterelnökség is. Ezért tudjuk ma már, hogy mit keresett egy civil a gyakorlótéren: a kormánytisztviselőknek szervezett speciális képzésen vett részt, az Adaptív Védelem programban. Sokan eddig nem is hallottak erről, és ez sem véletlen.
Ha valaki mégis megszólalt hivatalosan a napokban, az sem mindig segített a tisztánlátásban. Ugyanis például vagy csak annyira tellett tőle, mint a Parlamentben Orbán Viktortól, aki szerint a hölgy hős. Vagy csak már közismert infókat osztott meg, mint Szalay-Bobrovniczky miniszter is, emellett “politikai kalandorokat” hibáztatott, a sérülteket meglátogatta a kórházban, de lemondását szóba se hozta.
Pedig lenne rá igény – elég csak végigpörgetni a miniszter Facebook-posztja alatt a kommenteket. A honvédelmi vezetés felelősségét firtatta a Tisza Párt szakértője, a volt vezérkari főnök Ruszin-Szendi Romulusz is, aki felvetette még, valóban önkéntes volt-e a részvétel a kormánytisztviselőknek a programon, vagy akár volt rajtuk nyomás – utóbbit a kormányzat cáfolta.
De nemcsak Ruszin-Szendi vetette fel a honvédelmi vezetők felelősségét, hanem Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter is.
A tárcavezetői posztot 2006–2010 között betöltő Szekeres a HVG-nek azt mondta, sok részlet nem tisztázott, de az a gyanúja, hogy „ez egy hibás politikai döntés volt nagyon súlyos következményekkel, és ha erről a miniszter tudott, vagy ő adott utasítást, akkor le kell mondania”.
Szekeres emlékeztetett, hogy bármilyen kiképzést, éles fegyverhasználatot csak a vezérkari főnök engedélyezhet, ha ehelyett a tárca államtitkárát bízták meg a program koordinálásával, az már hiba. Szerinte a kormánytisztviselőknek tartott program nem illeszkedik azokba a kategóriákba, amelyeknek vannak megfelelő, bejáratott rutinjai, szabályzói és protokolljai, és „elképesztő eljárás, hogy folytatják is”.
Ugyan arra Orbán mellett Gulyás és Szalay-Bobrovniczky miniszterek is utaltak nyilatkozataikban, hogy évtizedes rutinok szerint zajlott ez a gyakorlat, maga a program, az Adaptív Védelem elnevezésű felkészítés valójában alig több mint egy éve létezik, és – a Magyar Honvédség és a miniszter akkori közlése szerint – célja, hogy „közelebb vigye a közigazgatásban dolgozókat a honvédelem világához”.
Ez alapján a program inkább tűnik a honvédelem iránt mérsékelten érdeklődő civilek politikai pr-célzattal folytatott programjának, semmint komoly harcászati felkészítőnek. Szalay-Bobrovniczky miniszter a program tavaly januári indulásakor is újként beszélt róla: ez egy „különleges és új felkészítés, amellyel Magyarország biztonságát és védelmi képességeit erősítjük”.
Az akkor még ismeretlen programról nem sokkal később 24.hu írt, méghozzá a Magyar Államkincstár elnöke által a munkatársainak küldött „toborzó” kör-e-mailje alapján. Ebben arról van szó, hogy „az önkéntes műveleti tartalékos kiképzésnél egyszerűbb gyakorlati honvédelmi alapismeretek és alapkészségek elsajátításának lehetőségét” ajánlják, és jelzik, hogy „a laktanyai körülmények között” zajló
felkészítés eredményeként a résztvevők testületi szelleme megerősödik, számos új gyakorlati tapasztalatra tesznek szert, amelyek a hétköznapok során is hasznosíthatnak.”
Pár hónappal később már Gulyás Gergely helyettese, a Miniszterelnökség államtitkára, Panyi Miklós is részt vett a felkészítésen. Azt nyilatkozta, ő már nem volt sorkatona, de így van módja elsajátítani a honvédelmi alapismereteket. Ám ő sem említett éles lövészetet, éles gránátgyakorlatot, és a vele forgatott alábbi promóciós videóban is csak gyakorlógránátokat dobnak, festékpatronnal lövöldöznek:
A videóban Panyi el is mondja, ez egy program azoknak, akiknek élethelyzetük, munkájuk miatt nem elérhető sem a hivatásos katonai pálya, sem a többféle önkéntes tartalékos képzés sem. A tartalékosság amúgy jellemzően egy 12 modulos, 25 napos kiképzés után a honvédséggel kötött jogviszony, évi 600 ezer forintos rendelkezésre állási díjért, évi minimum 7 napos bevonulással.
Az államtitkári szereplés óta, csaknem egy évig nem került be igazán a hírekbe az Adaptív Védelem program – egészen a mostani tragikus esetig. Eddig azt sem lehetett tudni, mennyien vettek rajta részt az indulása óta. Most viszont a Telexnek a Miniszterelnökség elárulta, hogy „az alapozó képzést tavaly 184 fő kezdte el és 141 fejezte be, a második fázist pedig 72-en végezték el”. Ezek
a számok valóban nem jeleznek erős nyomást a részvételre, hiszen tízezernyi kormánytisztviselőből kevesebb mint 200 vett végül részt a felkészítésen, ám ugyanez a program népszerű(tlen)ségét is jelzi egyúttal.
